Az a döntés, hogy a jobb - férfi oldalamra került 5 erős női szimbólum 5 vallásból számomra egyértelmű volt. Nem tudom miért mentem ellentétes oldalra, de nekem így lett egyensúly. Talán 17 éves lehettem, amikor elmeséltem a bátyámnak, hogy ezt szeretném. Egy teljes kar tetoválást gésával meg mindenféle nőkkel. Szerinte a tetoválás a "múlandó fiatalság idióta ötleteinek a maradandó nyoma" és ha 10 év múlva is így gondolom tetováltassak. 30 voltam amikor az első felkerült. Fehér Tara róla itt írtam. Nem szeretném túl ideologizálni, tehát az oldalak választását, de azt tudtam, hogy az alkar az nekem szól. Az alkarom belsején Tara engem néz, engem tükröz. Lakshmi az a részem, ami szeretném, ha kifelé áradna. A felkar az az erő, a forrás, mely a cselekedeteinkhez kell - ezért ide három számomra különleges szerep került. Nők, akik fontosak voltak a cselekedeteik, pozíciójuk, betöltött helyük miatt és nem a elsősorban minőségükről ismerjük éket. Ahogyan változtam a belső értékek felől a szerepem és a státuszom, helyem a világban lett a fókusz így jöttek a következő szimbólumok. Amaterasu "teljes nevén AMATERASU ÔMIKAMI (japán: „A Mennyet Beragyogó Nagy Istenség”), a mennyei napistennő, akitől a japán uralkodócsalád származtatja magát; jelentős sintó istenség. Apjának, Izanaginak bal szeméből született, aki egy ékköves nyakláncot adományozott neki, és a Takama-ga-hara (Magas Mennyei Síkság) gondját bízta rá, amely az összes kami lakóhelye. Egyik fivérét, a viharisten Susanoót elküldték, hogy uralkodjék a tenger színén. Indulás előtt elment, hogy elbúcsúzzék nővérétől. Jó szándékuk bizonyítására gyermekeket teremtettek együtt: az istennő oly módon, hogy megrágta és kiköpte a férfitól kapott kard darabjait, Susanoo pedig ugyanezt tette a nő ékköveivel. A viharisten ezután nagyon durván kezdett el viselkedni: letördelte a rizsföldek karóit, meggyalázta nővére lakóhelyét, végül pedig egy megnyúzott lovat dobott a szövőtermébe. A fölháborodott Amaterasu tiltakozásul egy barlangba húzódott vissza, és sötétség borult a földre. A többi 800 miriádnyi isten azon tanakodott, hogyan csalogassák elő a napistennőt. Kakasokat gyűjtöttek, amelyek kukorékolása megelőzi a hajnalt, tükröt és ékszereket függesztettek a barlang előtti sakakifára. Amenouzume istennő táncolni kezdett egy fölfordított dézsán, s részben lemeztelenítette magát; ez annyira tetszett az összesereglett isteneknek, hogy nevetésben törtek ki. Amaterasu kíváncsi lett, hogy miért vigadnak az istenek, amikor a világot sötétség borítja, mire azt mondták neki, hogy a barlang előtt egy nála is ragyogóbb istenség van. Kikukucskált, meglátta képmását a tükörben, hallotta a kakasokat kukorékolni, s ezért kibújt a barlangból. A kamik gyorsan egy shimenawát, vagyis rizsszárból készített szent kötelet dobtak a bejárat elé, nehogy az istennő újból elrejtőzzék. Amaterasu fő kultuszhelye az isei Nagy Szentély, Japán legfőbb sintó szentélye. Itt egy tükör alakjában van jelen, amely Japán Három Császári Kincsének egyike (a másik kettő egy ékköves nyaklánc és egy kard). Amaterasunak és fivérének, a holdisten Tsukiyomi no Mikatónak nemi hovatartozása érdekes kivételnek számít a világszerte elterjedt nap- és holdmitológiában." forrás Szehmet vagy Szakhmet Szahmet a perzselő nap oroszlánfejű istennője, az anyák oltalmazója, a háború, gyűlölet és halál úrnője. Ő volt a járványok felelőse és terjesztője is, betegségdémonok álltak szolgálatában, ugyanakkor gyógyító istennő is, az orvosok oltalmazója, akik a papjainak tartották magukat. Mivel már szerepel rajtam egy hindu szimbólum nem szerettem volna újabbat, így nem Kháli hanem a hozzá nagyon hasonló történetű Istennő. "A legenda szerint Ra megharagudott az emberiségre annak engedetlensége és negativitásba süllyedése miatt. Elküldte Szehmetet az emberiség megleckéztetésére, és ő tette is a dolgát rendesen, pusztította az embereket, és egyre jobban megittasult az emberek vérétől, egyre haragosabb lett, és végül már Isteni apja sem tudta megállítani." Van egy olyan legenda, mely szerint az istenek végül cselhez folyamodtak, sörrel és borral öntöttek teli egy tavat, Sekhmet összekeverte azt a véres vízzel és magába itta az összeset. Ily módon megrészegülve megszelídült. Elfogadni és használni a dühünk, haragunk. Jó Indulat! Ez a szerepe. Nem feltétlenül szeretem mutogatni ezt az oldalam, nem véletlenül került a felkarom belsejébe. De ott van, jelen van és van, hogy ez a harag, indulat a forrása a cselekedetemnek, mert igenis vannak helyzetek, amikor mozdulni kell, tenni kell és az igazságszolgáltatás, illetve a valós képviselete agresszivitást igényel. Rengeteg info róla itt Mária Magdaléna
Végül az utolsó női alak tetoválásom egy külön blogposztot érdemel. Ezt hamarosan meg is fogom ejteni :)
1 Comment
|
Arhívum |